2018 ápr. 17-én pótolhatatlan veszteség érte a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaságot, a hazai és nemzetközi gyógyszerkutatást: elhunyt Knoll József, akadémikus, a farmakológia tudományának meghatározó, kivételes egyénisége, Társaságunk örökös tiszteletbeli elnöke.
Személyében gyászoljuk a Magyar Farmakológiai Társaság alapító tagját, aki 1967-ig főtitkára, majd 1982-ig a társaság elnöke volt. 1982-ben örökös tiszteletbeli elnökké választották. 1981 és 1984 között a Nemzetközi Farmakológiai Társaság (IUPHAR) Végrehajtó Bizottságának tanácsosa, majd 1984-1987 között első elnökhelyettese volt.
Fentieken kívül számos egyéb külföldi elismerése a hazai farmakológiai kutatás hírnevét is öregbítette: Knoll professzor számos rangos külföldi tudományos társaság tiszteleti tagjává választották: többek között a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia, Lengyel Tudományos és Művészeti Akadémia, a Magdeburgi Orvosi Akadémia. 1989-ben a Bolognai Egyetem díszdoktori címet adományozott számára. A Cseh, az Olasz, a Lengyel és a Bolgár Farmakológiai Társaság, valamint az Osztrák Parkinson Társaság tiszteletbeli tagja.
Tudományos munkásságát 1999-ben Award for Distinguis Service in European Pharmacology, 2001-ben pedig Award for Outstanding Contributions to Anti-Aging Medicine díjjal ismerték el. A hazai kitüntetések közül kiemelendő az Állami (1985) és Széchenyi (2003) díj, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2010) kitüntetése.
Knoll József az orvos, a nemzetközi hírű gyógyszerkutató, maradandót alkotott, hatalmas szellemi és írott életművet hagyott maga után. Könyvei, tudományos cikkei mind eredeti gondolkodásmódról vallanak, jellemzően soha nem választotta a járt utat, mindig szenvedélyesen kereste az újat, szenvedélyesen kereste az átfogó megoldást a saját maga által felvetett és megoldani kívánt tudományos problémákra.
Központi idegrendszeri kutatásainak számos eredménye fennmarad, kimeríthetetlen forrása további kutatásoknak, mint ahogy számos munkatársára olyan inspiráló hatással voltak gondolatai, hogy lényegében egész életükben továbbvitték e gondolatokat és ezeket a kutatásokat folytatatták.
Filozofikus mélységű elméleti munkásságának fontos állomása az 1995-ben kidolgozott eredeti új teória az agy és a tudat viszonyáról, a szerzett hajtóerő jelentőségéről, kialakulási mechanizmusáról, jelentőségéről az emberi társadalom, a művészet, a tudomány kialakulásában. Elméletét „The Brain and Its Self” című monográfiájában foglalta össze, amely 2005-ben a Springer kiadó gondozásában, majd egy évvel később “Az agy és tudata” címen magyarul is megjelent. Ezt az elméletet életművének tekintette, alkotó élete egyik fő vonulatának. Gyönyörű példával világította meg a szerzett hajtóerő, valamint a tudományos kutatás és a művészet lényegét Frida Kahlo a szerencsétlen sorsú mexikói festőnő életén keresztül. Mint ismeretes Kahlo emberi roncsként élte életét egy baleset következtében, rengeteget szenvedett. Élete utolsó napjaiban már csak fél lábbal ágyhoz kötve létezett, de halála előtt azt írta a naplójába, már csak három kívánságom van: festeni, festeni, festeni. És nyolc nappal a halála előtt ebben a szörnyűséges állapotban festette meg utolsó csodálatos csendéletét, melynek aláírása: ’viva la vida, éljen az élet. Ez gyönyörű példája annak a szerzett hajtóerőnek, annak a mechanizmusnak, amely utolsó pillanatig működik az emberi agyban.
Az igazi kutató számára a tudományos kutatás iránti szenvedély is egy ilyen hajtóerő. Knoll professzort is az új felfedezése iránti leküzdhetetlen vágy hajtotta élete utolsó pillanatáig, tudata utolsó lobbanásáig.
Knoll professzornak elévülhetetlen érdemei vannak a hazai modern farmakológiai kutatás, a kor színvonalának megfelelően jól felszerelt kutatóintézet, valamint a hazai farmakológus kutatókat tömörítő tudományos társaság – a Magyar Farmakológiai Társaság (MFT) – megteremtésében.
1962-ben lett – az akkor még Budapesti Orvostudományi Egyetem – Gyógyszertani Intézetének igazgatója. Innen számítható az elavultnak tekinthető intézet felzárkózása, bekapcsolódása a nemzetközi kutatóéletbe, és a gyógyszerfejlesztésbe. Ma azt mondhatjuk, hogy a transzlációs medicina előhírnöke volt. Egyedülállóan jó kapcsolatokat épített ki a gyógyszergyárakkal, elsősorban a Chinoinnal. Ez a szoros együttműködés volt az alapja annak a tudatos hatás-szerkezet-összefüggés kutatásnak, amely az 1960-as évek első felében vezetett a Knoll professzor nevét nemzetközileg széles körben ismertté tevő deprenyl, a jelenleg is világszerte használt magyar gyógyszer kidolgozásához. A deprenyl Magyarország gyógyszergyártásának máig is legsikeresebb vegyülete lett. A világon közel 100 országban van forgalomban – depresszióban, Parkinson- és Alzheimer-kórban, és egyre több más indikációban is alkalmazzák, a kézikönyvek kötelező alapismeretei közé tartozik.
Ezek a kutatói erények és sikerek vezettek el oda, hogy megalakíthatta és nemzetközileg is ismertté tehette a Magyar Farmakológiai Társaságot.
1849-től, az első önálló Gyógyszertani Tanszék megalapításától kezdve, egészen a 2. világháború végéig, egész Európában a gyógyszertan az élettan része volt. A farmakológusok a Magyar Élettani Társaság (MÉT) tagjai voltak, akik a hazai és a Nemzetközi Élettani Társaság Kongresszusain vettek részt. 1960-ban alakult meg annak önálló farmakológiai szekciója, amely 1961-ben rendezte első nemzetközi találkozóját Stockholmban, ezt követte a Nemzetközi Farmakológiai Társaság (IUPHAR) megalakulása 1962-ben.
Knoll professzor Magyarországon igen korán, már 1960-ban kezdeményezte önálló, MÉT-től független Magyar Farmakológiai Társaság megalapítását. Ez 1962-ben sikerült is. Az MFT első elnöke, a nagytekintélyű Issekutz professzor, a Gyógyszertani Intézet igazgatója lett, első főtitkára pedig az akkor már jelentős kutatói hírnevet szerzett, fiatal 37 éves, Knoll József, akinek gondolkodása már akkor előremutató volt, tudta, hogy a nemzetközi fejlődés az önálló nemzeti farmakológiai társaságok megalapítását követeli. Így javaslatára a társaság kivált a MÉT-ből, megalakult az MFT-t és így az első 10-12 európai nemzeti farmakológiai társaság között volt Magyarország, akik a IUPHAR, a Nemzetközi Farmakológai Társaság megalakulását lehetővé tette.
Az MFT megalapításához, a célok megvalósításához Knoll József kiváló személyes kapcsolatai révén, kezdetektől fogva megszerezte mind a hivatalos szervek, mind a gyógyszeripar vezetőinek bizalmát és a szükséges anyagi támogatást. Így Knoll professzornak az MFT elnöki székében sikerült megszüntetni azt az elszigetelődést, amely a magyar farmakológusokat addig távol tartotta a nemzetközi élettől. Társaságunk tagjai elkezdtek részt venni, előadásokat tartani nemzetközi kongresszusokon és szimpóziumokon, és az MFT ill. a jó kapcsolatok révén a hazai gyógyszeripar támogatásával egyre többen kaptak lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb időt töltsenek rangos külföldi kutatóhelyeken.
Knoll József visszaemlékezései szerint maga is először 1958-ban tudott részt venni külföldi (“nyugati”), kongresszuson, a “CINP”-n (Collegium Internationale Neurophsychopharmacologicum). Elnöke a későbbi Nobel-díjas Bovet professzor volt, akivel kölcsönösen kiváló szakmai és baráti kapcsolatokat ápoltak. Jellemző módon, nagyon érzékletesen festette le a korai külföldi kongresszusi élményeket.
Életének meghatározó része volt a tudomány mellett a művészet, az a két természetes emberi tevékenység, amelyet legfontosabbnak tartott életében: “tudomány nélkül az ember nem tud élni, és művészet nélkül meg nem érdemes” mondotta sokszor.
Egy interjúban felidézte a londoni farmakológus világkongresszust, amikor éppen a IUPHAR első elnökhelyettese volt, és valaki személyesen szeretett volna találkozni vele. Nem sikerült megtalálni az ülésen, és akkor Knoll professzort jól ismerő kollégája útba igazította: “menj el a National Gallery-ba, és gondosan járd végig a termeket, lehetetlen, hogy ne találkozz vele.” A találkozó sikerült.
Csodálatos memóriájával órákig tudott verseket idézni, festészetről, zenéről beszélni. Mi munkatársai, tanítványai rengeteget tanultunk tőle ezeken a kongresszusokon, életről, munkáról, szépségről, s ezek a beszélgetések sokat jelentettek a kutatás lényegének megértésében, kutatói létünk, felelősségünk megismerésében.
Az MFT is kilépett a nemzetközi tudományos porondra, hazánkban addig példa nélkül álló nemzetközi részvételű kongresszusokat szervezett Budapesten 1974-től, 2-3 évente. A szimpóziumok anyaga kötetekben jelent meg, Knoll professzor főszerkesztésében és a szimpózium-szervezők szerkesztésében, s ezeket az MTA Kiadó, ill. Pergamon Press közösen jelentette meg.
2000-ben a Társaság experimentális farmakológiai profilja a kor követelményének megfelelően kibővült a Klinikai Farmakológiával, mint önálló új tudományággal. Knoll professzor korán felismerte a humán gyógyszerkutatás alapvető fontosságát a hazai farmakológia esélyeinek növelésében. Meggyőzte az akkori Egészségügyi Minisztérium és a gyógyszeripar vezetőit, hogy teremtsék meg egy Klinikai Farmakológiai Hálózat anyagi alapjait, hogy hazánk kiemelkedő klinikusait-klinikái váljanak érdekeltté a klinikai kutatás fejlődésében, új gyógyszerek klinikai vizsgálatának magas színvonalú hazai meghonosításában. Ez az új irányzat nevesítve megjelent 2000-ben, amikor a társaság megváltoztatta nevét, azóta: Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság (rövidítése változatlanul MFT, a nemzetközi ismertség okán).
A Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság elismertségét jól jelzi, hogy fennállásának 50. évfordulóját jelentős nemzetközi részvétellel, az IUPHAR legfelsőbb vezetőinek jelenlétében a Magyar Tudományos Akadémián ünnepelhettük meg (2012 szept.19-21).
A nemzetközi társaság hivatalos lapjában a Pharmacology International No 789 (2012 ) számában számol be a Társaság fennállásának 50. évfordulójáról, Knoll József cikkéről, melynek címe: az MFT első 50 éve. Megemlékeznek Issekutz Béláról, mint első és Knoll Józsefről, mint alapítóról és örökös tiszteletbeli elnökről, valamint felsorolják a Társaság valamennyi volt elnökének nevét.
A konferencia megnyitóján tudományos előadást tartott Knoll József akadémikus, örökös tiszteletbeli elnök, beszédet mondott Vizi E. Szilveszter akadémikus, az MTA előző elnöke, a Társaság volt elnökei nevében is, ill. Ingolf Cascorbi az IUPHAR Farmakogenetikai Szekciójának elnöke a nemzetközi társaság nevében szólalt fel. A konferencia fővédnöke Dr. Pálinkás József, a MTA elnöke volt.
Knoll professzor öröksége kötelez bennünket, utódokat, a munka ma is folytatódik. A Társaság továbbra is jelentős hazai és nemzetközi tudományos aktivitást fejt ki, jelenléte nemzetközi fórumokon folyamatos, ahogyan örökös tiszteletbeli elnökünk elindult ezen az úton, ránk hagyományozta a felelősséget a folytatásra. Örökül hagyta követendő példának az örökké felfedező, mindenre nyitott kutató világképét, a nyilvánosság fontosságát, felejthetetlenné és követendővé téve kiemelkedő intellektusát és színes, megismételhetetlen nagy formátumú egyéniségét a jövő nemzedékeink számára.
Maradjunk méltóak ehhez az örökséghez és mindig emlékezzünk rá.
Fürst Zsuzsanna, az MFT volt elnöke.
